Nachtmann Brigi - alias Nachtmann Joe

A LAVOS csapat tagjaként én készítem a különböző felületeinken látható grafikai anyagokat.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert már a labda gondolatának megszületése óta jelen vagyok ebben az izgalmas folyamatban. Ezért bátran mondhatom, hogy sajátomként szurkolok a LAVOSBALL-nak, hogy gyártásba kerüljön!

Évek óta grafikai tervezéssel foglalkozom, de mivel az egyetemen formatervező szakon végeztem (MOME - BA és MA), így mint (papíron) terméktervező is csodálom ezt a tárgyat. 2015 -óta dolgozom együtt Jan Lavossal, és a csapat három másik tagjával (Juli, Viki, Bözske). Az első években cégszerűen, mint alkalmazott, egy ideje pedig projekt alapon, mint vállalkozó. Ez idő alatt az élet sokfelé sodort, de valahogy az első találkozásunk óta, nem tudok elszakadni ettől a „Bolond Zsenitől” és a csapattól. A kapcsolatunk néha vidám, néha viharos, de mindig szeretetteljes… csak mint egy igazi családban. :)

De térjünk is vissza az első találkozásomra a feltalálóval, hogy megértsétek, hogyan is kerültem kapcsolatba a LAVOSBALL-al.

Az egyetemi éveim alatt egyik nyáron éppen munka után kutattam, amikor egy barátnőm szólt, hogy grafikust keresnek a cégnél, ahol ő dolgozik. Be is hívtak egy interjúra én pedig ahogy kell, felvettem a kis blúzomat az okosabbik arcommal, felszerelkeztem válaszokkal a szakmai kérdésekre, és megérkeztem a Jurányi házba.

Amikor beléptem az irodába, már éreztem, hogy ez nem egy „olyan” interjú lesz. A hatalmas fényes térben teljesen indokolatlan, de mégis nagyon érdekes tárgyak sorakoztak. A falon kosárlabda palánk és darts tábla, próbababák eszement ruhákban, egy (mint később kiderült nagyon híres) flipper asztal, filmdíszlet darabok és fotók mindenhol, a falakon pedig német és orosz nyelvű munkásmozgalmi jelszavak, festett táblákon. Ezek között furcsa tárgyak között rohangált egy Puki névre hallgató kutya, a konyhapultnál pedig egy bárszéken ülve valaki, egy rikítóan színes nadrágban kólát ivott. Harsányan üdvözölt és elkezdtünk beszélgetni… Nagyon sajnálom, hogy a párbeszédre pontosan már nem emlékszem, de az „interjú” hangulatáról sok mindent elárul, hogy nem több mint 5 perc múlva tai chi fogásokat tanultam a fickótól - na, ő volt Jani (Jan Lavos), aki másnaptól a főnököm lett.

A cégnél eltöltött idő alatt különböző projektekben dolgoztunk együtt, többek között filmes-, színházi- és tv-s díszleteken, múzeumi kiállítás berendezéseken és anyagokon, reklámkampányokon, arculatokon.

Ezek mellett a megrendelésre készülő munkák mellett mindig voltak olyan szerelem projektek a cég életében, amelyek Jani ötleteinek kidolgozásáról, bemutatásáról szóltak… hát volt belőlük bőven.

Emlékszem, az egyik évben egy huszonhat ötlet bemutatásából álló portfolión dolgoztunk végtelen órákon át, ami végül egy súlyos könyvvé állt össze. Az ötletek között voltak (Ha olvasod Jani, ne haragudj meg!) teljesen becsavarodott életképtelen dolgok, de szerepeltek viccesek,  és valóban hasznosak is.

Amikor végre befejeztük az ötletgyűjteményt, és maximalista Jánosunk is rábólintott arra, hogy készen vagyunk, egy délután, a szokásos anekdotázás közepette elmesélte nekem egy játék ötletét. Arra gondoltam, hogy: „Marha jó, még egy ötlet, amiből anyagot kell csinálnunk és kezdhetem újra a könyvet.” - de később ez a véleményem megváltozott. Amikor először kezembe fogtam az egyik prototípust, és már nem érdekelt, hogy mennyit kell vele dolgozni. Két mondat villogott a fejemben:

„Mennyire buta vagyok, hogy halvány fogalmam sincsen, hogyan működhet.”

„Úristen, kell egy ilyen a világnak!”

Ezután még rengeteg prototípus és anekdota következett, és azóta folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél több emberhez eljusson ez a játékötlet, vagyis a LAVOSBALL. 

Első lépésben a sikeres közösségi finanszírozású kampányhoz olyan érdeklődő bázist kell építenünk, amire számíthatunk majd, amikor elővásárolható lesz a termék és így együtt megteremthetjük a lehetőséget a gyártásra.

A csapat többi tagjával együtt igyekszünk minél kreatívabb szemléltető anyagokat megálmodni a tárgy bemutatásához, valamint változatos, és olykor vicces tartalmakat kitalálni a közösségi média felületeinkhez. Ezeket pedig én öntöm vizuális formába számotokra, továbbra is töretlen lelkesedéssel.